HOME SWEET HOME

Egy lelkes lakásfelújító tollából, nektek:

Második gyermekünket vártuk, amikor végleg eldőlt, hogy kinőttük akkori otthonunkat. Azt, ahová még fiatal párként költöztünk. Majd első gyermekünk fokozatosan kiszorított egykori hálószobánkból az egy térben lévő konyha-étkező-nappali kanapéjára. Ahogy nőtt, a játék és egyéb gyermekholmi mennyisége hatványozottan nőtt vele együtt, és mire minden lehetséges helyet bepolcoztunk-szekrényeztünk a kettőnknek még kényelmes lakásban, a kistestvér érkezése még sürgősebbé tette, hogy új otthon után nézzünk. Gondolom sokak számára ismerős helyzet…

Sok-sok ingatlant megnéztünk már a kiszemelt környéken, és az árak miatt már épp letettünk róla, hogy valaha itt fogunk lakni. Pedig miután a szemközti házban tett egyik eredménytelen lakáskereső látogatásunk során beleszerettem a közös udvarba, megfogalmaztam magamnak, hogy szívesen élnék itt, egy kisebb, de jobb elrendezésű lakásban, mint az éppen megtekintett. És lám, rövidesen meghirdették a majdani otthonunkat, ami elhelyezkedésre, méretre és árban is megfelelt. Habár beosztása nem volt tökéletes, rögtön láttam benne a lehetőséget. Nem hiába lapozgattam a sok magazint, és szereztem hobbiból lakberendezői képesítést: már az első látogatás során, fejben átrajzoltam az alaprajzot, hogy az elrendezés még jobb legyen. Azóta kijelenthetem, hogy nagyon jól funkcionál a mindennapokban, megérte belevágni, igazán praktikus és vidám családi otthon lett belőle.

Több, mint egy év telt el a beköltözésünk óta, amit lényegében végig itthon töltöttem a gyermekeimmel. Ezalatt folyamatosan élvezhettem a lakás elrendezéséből adódó előnyöket, a berendezés praktikusságát. A gyerekekkel járó elkerülhetetlen rendetlenséget leszámítva esztétikailag is minden nap újra-és újra örömmel tölt el, ha körbenézek, és folyamatosan hálás vagyok, hogy itt lakhatok, hogy így élhetek, ahogy azt megálmodtam magamnak. Ezt az érzést kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalja az otthonával kapcsolatban, még ha nem is a legújabb trendek szerint van berendezve. Hiszen az otthonunk önmagunk kiterjesztése, része a személyiségünk kifejeződésének, akárcsak az öltözködésünk. Így, ha a lakberendezés terén megtaláljuk a saját stílusunkat, akkor átélhetjük, hogy mit is jelent a mondás: mindenhol jó, de a legjobb otthon.

Ha érdekli a lakás átalakításának története, olvasson tovább.

Ha inkább az elkészült lakás érdekli, tekintse meg a Galériát.eredeti állapot A cél egy kényelmes, könnyen tisztán tartható, gyerekbarát élettér költséghatékony kialakítása volt, ahol az egész család jól érzi magát. Az átalakításnál az élhetőség volt a vezérelv. A második-harmadik megtekintésre magunkkal hozott (nagy)szülők és egy kivitelezésben járatos szakember is próbált ugyan lebeszélni terveimről, mondván, hogy minek hozzányúlni, ha így is jó, hiszen a lakás eredeti állapotában is lakható lett volna, de én pontosan tudtam, hogy lehet még jobb. Tudtam, hogyan szeretnénk élni, minél kevesebb kompromisszummal, és azt is, hogy ez itt magasabb szinten is megvalósítható.

A szerződés aláírása után a tervezést azzal kezdtem, hogy felszámoltam az előző lakás tárolójában terjeszkedő lakberendezési magazin-gyűjteményemet, azaz kitéptem és lefűztem belőlük mindent, ami tetszett. A lapok, főleg a külföldiek átböngészése megerősített abban, hogy a stílusos lakás nem elsősorban pénz kérdése. Mindig vonzott a régi és új keveredéséből kialakuló harmónia. Közel áll hozzám az a felfogás, hogy nem kell mindenből új, ha a régi is jó még. Tisztelem a sokat megélt, jól bevált tárgyakat. Hiszem, hogy az otthonos hangulatot és a harmóniát nem elsősorban a drága bútorok adják, hanem a lakók stílusának, személyiségének tükröződése személyes tárgyaikon keresztül.

eredeti alaprajz Számomra egyértelmű volt, hogy a nagyobb erkély inkább a nappaliból nyíljon, nem pedig a gyerekszobából. Az is, hogy a két gyerekszoba kerüljön egymás mellé, és inkább a felnőtt háló különüljön el a lakás másik végében. Utóbbiba lehetőleg egy legalább 180 cm széles ágy beférjen az átvándorló gyerekek miatt, és még az erkélyajtó is megközelíthető maradjon. Ez indokolta a falmozgatást, ami végül egy hangulatos falfülkét eredményezett a hálószobában, viszont a konyha bontásával (gáz- víz- és fűtéscsövek bolygatásával és rengeteg munkával) járt együtt. Én ezt sem bántam annyira, hisz így egy sokkal praktikusabb, és a saját ízlésemet tükröző konyhát alakíthattam ki. Ráadásul a konyha látványra nagyon diszkréten, de szerves része lett a nappali terének. A kiszélesített pult a nappaliba átnyúlva dolgozósarokként is funkcionál.

Az alaprajzi változtatásoknak köszönhetően most a megnyitott teret északi fekvése ellenére átjárja a fény, amit a berendezés során fehér falakkal, a fényes bútorfrontokkal, sok üveg- és tükörfelülettel  tovább fokoztunk. A térérzet, és a komfortérzet fokozására az egybenyitott központi tér egységes méztölgy burkolatot kapott a váltakozó kerámia padlólap és laminált padló helyett.

épül az új fal Egy mindkét oldalról pakolható, beépített tárolórendszer kialakításával az extra tárolókapacitáson felül sikerült elérni, hogy az előszobából nem lehet belátni a konyhába, viszont én a konyhából rálátok az egész nappalira, étkezőre, de még a gyerekszobára is, ami a testvér-féltékenységgel küzdő gyerekek esetében nem hátrány.
A kis korkülönbség miatt egyelőre bevált a közös alvó-, illetve játszószoba kialakítása, később persze kaphatnak saját szobát. Az alvószobát átlósan megfeleztük, fiús, illetve lányos hálósarkot kialakítva. A bútorok egységesítésére itt nem is törekedtünk, hiszen néhány év múlva úgyis át kell alakítanunk. Így megkapták a régi előszobaszekrényt, egykori éjjeliszekrényeinket, Apa gyerekkori ágyát és az én gyerekszobámból származó mackós lámpát is. A sokféleségből mégis hangulatos alvókuckók születtek.
A játszószoba eredetileg a szülői háló volt, amiből a beépített gardróbszekrényt megtartottuk, mert rengeteg játékot elnyel. A többi bútor mind fehér lett, hisz a játékok, könyvek úgyis megszínesítik.

a költöztető autó végül teljesen megtelt Nem volt különösebb előzetes, átfogó koncepció a berendezést és a dekorációt illetően. Bár a körkörös virágmotívum az egész lakáson végigvonul, eleinte ez is inkább ösztönös vonzódás, mintsem tudatos választás eredménye volt, aztán persze ahogy egyik minta jött a másik után, úgy lett egyre több a tudatosság a harmónia érdekében.
Abból indultunk ki, ami adott volt: Minden, ami, működik, és a jóllétünket szolgálja, az maradhat, legfeljebb kicsit más helyet, külsőt, illetve funkciót kap. Így megtartottuk a beépített szekrényeket (bár magamtól nem ilyet választanék) a beépített konyhagépeket, és a beltéri ajtók is csak egy réteg festéket és új kilincset kaptak. Szinte az összes meglévő bútorunkat, de még a lámpákat is magunkkal hoztuk előző, kinőtt otthonunkból, újonnan csak a feltétlenül szükséges bútorokat vásároltuk.

megvalósult alaprajz A kulcsátadás utáni első ide vásárolt tárgy ehhez képest a nappali hétszínű mennyezeti lámpája volt, ami egy impulzív választás volt, mondván, hogy mire a kiegészítők sorra kerülnének, úgysem lesz időnk, energiánk, és pénzünk ilyesmire. (És ez így is lett) Bár az eladó kedvesen megkérdezte, hogy „Gyerekszobába lesz, ugye?” végül a nappali elég meghatározó darabja lett. Csakúgy, mint a piros komód, ami még az előző lakás legelső bútordarabja, és ezért különösen kötődöm hozzá. Ezek a markáns, ugyanakkor vidám, játékos darabok szinte kiáltottak a hasonlóan színes virágmintás textilekért, és a többi színes lámpáért, amitől a nappali igazi családi szoba lett. Nem vagyok a komoly(kodó) felnőttes nappalik híve, amiben a gyerekek csak vigyázzban ülhetnek és nem nyúlhatnak semmihez. (Kivéve talán az angol otthonokat, ahol a reprezentatív, elegáns nappali mellett általában van egy külön családi szoba.) A nappali bútorai mind az előző lakásból költöztek velünk. Megtalálták a helyüket, egyszerűségükkel semleges hátteret adnak a sok színes kiegészítőhöz és szeretjük, hogy nem kell őket félteni a gyerekektől.

a régi fürdőszoba – sehol egy szekrény A legtöbb pénzt és energiát a fürdőszobákba fektettük, hiszen azt hosszabb távra tervezzük, mint a könnyebben átrendezhető szobákat. Mindenképpen szerettem volna zuhanyzót is, ami épp elfért ott, ahol korábban csak egy WC és egy túlméretezett mosdó volt. A másik fürdőszoba is teljesen átalakult, mert a korábbi elrendezésben nem volt hely szekrénynek, így a pipereholmikat az ablakban tartották. Én sok tárolót szerettem volna, hogy ne a mosdó és a kád szélén sorakozzanak a flakonok, tégelyek, és, hogy elférjen a Thonet-jellegű székem, ami a nagymamámtól származik. Mindezt azon az áron sikerült megoldani, hogy a kádunk az átlagosnál kisebb lett, de két kisgyerek még így is vígan elfér benne, nekünk pedig ott a vágyott zuhanyzó. Szerencsére a takarítószereknek, a mosó- és szárítógépnek adott volt egy külön kis háztartási helység, így ezeket nem kellett bezsúfolni a pöttöm helyiségekbe. Második gyermekünket várva nagy pocakkal és a kétéves naggyal kézen fogva jártuk végig az üzleteket és nagy gonddal választottuk ki a burkolatokat. Bár a kínálat a legtöbb helyen a barna-bézs árnyalatokra szűkült, azt biztosan nem akartam. Végül interneten szerettem bele egy virágmintás  csempébe, és addig jártuk a márkát forgalmazó üzleteket, míg végre találtunk belőle mintát. Élőben végképp meggyőzött gyönyörű, textil-hatású struktúrájával, ami a fahatású padlólappal, a tükörrel és a székkel kombinálva kék-fehér színe ellenére is szobahatású, meleg hangulatot kelt.

Wc-nek túl tágas, elfér egy zuhanyzó is Az épített zuhanyzó falára üvegmozaik került, alja igazi kavics-mozaik, ami garantáltan csúszásmentes, és nagyon kellemes érzést nyújt. A nászutunk távol-keleti luxusszállójára emlékeztet, amire ráerősít az onnan hozott Buddha-fej is. A helyiség padlója pedig a kavicshoz illő szürke műgyanta burkolatot kapott, ami könnyen tisztítható, és a kicsi területen sokkal látványosabb, mintha fugacsíkok szabdalnák. Egyszer összeszámoltuk, hogy az alig kettő négyzetméteres helyiségbe több, mint húsz különböző helyről szereztük be az anyagokat. Ez sokat elmond arról, hogy mennyit dolgoztunk a fürdőszobákon.

Azután megszületett a kisfiunk, és onnantól én már csak a háttérből követtem az átalakítási munkákat. Szerencsére a férjem kezdettől bízott bennem, és mindent elkövetett, hogy a terveim megvalósuljanak. Munka előtt ott kezdett, munka után még ránézett, hogy minden rendben menjen, és elképesztően sokat dolgozott, takarított, míg a falbontás utáni romhalmazból eljutottunk az üres lakásig, majd végül az utolsó felfúrt lámpáig. Édesapám is -aki épp akkor ment nyugdíjba- nagy segítségünkre volt a jelenlétével, hogy a mestereket szervezte, ellenőrizte, anyagot szállított, és rengeteg fontos, bár kevésbé látványos munkafolyamatot maga végzett el.

A térszervezési, tervezési és az átalakítási munkák után, mikor már a burkolatok is a helyükön voltak,  a további lakberendezési kérdésekben már szinte magától értetődő volt minden. Egyrészt az anyagi korlátok és a meglévő berendezési tárgyak miatt, másrészt mert konkrét elképzeléseim voltak arról, hogy milyen hangulatot szeretnék teremteni az otthonomban, milyen környezetben szeretném élni hétköznapjaimat. Ahogy a térelrendezésnél is a praktikum volt az elsődleges, úgy a bútorok kiválasztásánál a kényelem mellett fontos szempont volt a gyermekbarát anyagok használata, a tisztíthatóság. Ugyanígy az építészeti adottságok figyelembe vétele mellett a belső elképzelés, ez a képzeletbeli hangulat vezérelt a színek, a textilek és kiegészítők kiválasztásánál is. A meglepően sok fényből, és az ablakokon át beköszönő természet látványából semennyit nem kívántam például  függönnyel elvenni, így a római roló volt a legjobb döntés. Persze ezt is elősegítették a meglévő adottságok, mint az ablakok elhelyezkedése, illetve, hogy a lakás fekvése miatt nemigen lát be hozzánk senki.

Az eredeti tervekhez képest még egy fésülködőasztal hiányzik álmaim hálószobájából, és egyszer talán meglesz az is. A helyét egyelőre a nappaliból kiszorult komód foglalja el. Továbbá a családi fotók várják, hogy felkerüljenek a falra, de meggyőződésem, hogy egy családi otthon sosincs készen. Lassan kezdhetjük a gyerekszobák átalakítását, később talán a nappalit is komolyabbra hangoljuk, hisz minden változik. De a megfelelő alapok megvannak, hogy otthonunk a család igényeinek megfelelően velünk együtt változzon tovább…